amit hozott, elvitte mind –
limlomokat hagytak hátra neked, fakuló
fényképeit az életnek, ami egykor a tiéd volt.
Elhagytak, el barátaid is, egyre többen
gyülekeznek a föld alatti országban,
kihült ajkukon a néma intelemmel,
hogy utolsó napodra annyid marad,
amennyit másoknak adtál.
Megismerted az anyaggal viaskodók
alázatát és gyönyörűségét,
megdolgoztál kudarcaidért is –
Emlékeidet lapozva ne bújj meg falaid közt,
a munka ne hulljon ki kezedből:
Nincs más esélyed,
hogy amíg még vannak nappalaid és éjszakáid,
együtt tudj élni magaddal,
békén feküdj le, könnyű szívvel ébredj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése