vezessen minket a szél,
keresztül-kasul vezessen!
Mutassa meg azt az útat,
ahol a felhők alusznak.
Verjük fel a bokrokat,
a madártojásokat.
Nézzük, hogy kopog a harkály,
kopogtassuk meg a tölgyfát.
Istenem, mily esti fény,
hogy világít a kökény!
Hogy hajlong orgonázva
az erdő palotája.
Minden percben összedül
s ismét kiegyenesül!
Ha sokáig itt fekszel,
megtelsz falevelekkel.
Elborítják karodat,
elborítják arcodat.
Milyen jó volna, ha itt
becsukhatnám szemeim,
s míg feküdnék elterülve,
fáradt testemmel az erdő
mint a madár felrepülne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése