Őrt állt a csend a sziklasír fölött.
A halott arcán földöntúli béke,
s a fehér vásznon a vére átütött.
Eljött a hajnal némán, földerengve.
A test, a test mozdulatlanul feküdt.
Az ég tiszta, borotvaéles penge
és áradt a fény szerte, mindenütt.
És akkor, egy titokzatos percben
a kő elmozdult oly könnyen, mint a toll,
s oly csendesen, ahogy a fűszál sercen...
És a test, a test nem volt már sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése