B. Tomos Hajnal: Búcsú a nyártól

Levettem szalmakalapomat
és megmerültem
a parton felejtett
nyomokban,
hajamba fontam
a leáldozott fények
mirtusz-illatát,
sirálytollak sós
habjával itattam
arcomat.
Aztán elindultam
a növekvő árnyak
irányába.

Boér Miklós: Turista himnusza

Te vagy nekem a nagy mindenség:
A nap, a hold, a csillagok,
A virág, mely ezer színben ég
És a zengő madárdalok.

Te vagy nekem a kopasz szikla
S kőkeblében a némaság;
A végtelen szent, örök titka,
Mit kutatni nagy balgaság.

Te vagy nekem a szilaj orkán,
A lobbanó villám szava.
És azt hiszem, hogy zengő torkán
Csendül ajkad örök dala.

Te vagy nekem a tavasz fénye,
A forró nyár izzó heve;
A sápadt ősz bús temetése,
Fagyasztó tél zordon szele.

Te vagy nekem a szent valóság:
Hittel, vággyal, tűzzel tele;
A komoly munka, víg bohóság,
Az imádság és ihlete!

Te vagy nekem a szárnyas lélek,
A szív, amely vágyón dobog;
A szerelem, a melyben élek,
Borús napok és boldogok...

Te vagy nekem az örök minden:
Asszony, leány, élet, halál
S én vagyok az, ki, örök Isten
Mindenütt Te reád talál!...

Ady András: Petit cloches

Hajolj egy kicsit előre,
látod? ez, itt egy apró
virág; hogyan nyílt
ennyire merészen bele
a télbe? ne kérdezd!
miért ne lehetne a dermedt
fehérnek is saját, furcsa,
színes jövevénye?
Figyelj! pillanatra hallható:
a szirmok között, elvétve
bár, de harangszó is akad …

az általam hozott búcsúcsokor
ha rázom, vajon miért zúg
ijesztően, s erre válaszul,
odakinn, vajon kiért is
harangoznak?

Szemlér Ferenc: Gyémánt

 sk.

Mint Krisztus szent testét a pap,

magamba olvasztottalak

s mióta bennem rejtezel,

a testem fénylik és tüzel.

Csodálkoznak az emberek,

bámulják gyémánt-testemet,

hogy mily áttetsző, mint ragyog

és azt hiszik, hogy én vagyok.

Jan Twardowski: többé-kevésbé

Ó e szavak – többé-kevésbé
hajtogatják akaratlanul is őket
így-úgy
akárhogy
ügyetlenül
szájról szájra adják
ki érti meg
s ki érteti meg
hogy a kevesebb
több

Zsille Gábor fordítása

Zelk Zoltán: Így mondta el

Így mondta el álmát a vak: 

Az égboltot fölhasította 

egy fejszeélű pillanat.

Négyesi György: nékem

a tejben te vagy a fehér

a kalácsban az íz
cserépbögrémen a pötty
hálókabátomon a gomb
ha alszom paplan simogatása
ha ébren vagyok harangkondulás
szerelmed üvegdobozba tettem
s derekamhoz szorítva
 rohanok
egy vonat után ami
elment

Fodor Ákos: Kavafisz-hangminta

Szépségedre, ha van, büszke ne légy. Kaptad.

Szeresd, örülj neki.

   És, ha tűnik,

veszteségnek, szégyennek ne tekintsd. Mondd,

- nem, ne is mondd, érezd csak - "köszönöm, hogy

voltam szép is, mások és a magam gyönyörűségére.

- Jaj, de milyen szép is most már kipihenni magam belőle...!"

Zelk Zoltán: Felelj, ha vagy!

Szélfútta levél a világ. 

De hol az ág? de Ki az ág?

Władysław Łazuka: Pillanat

Hallod

az evezőlapátokkal

énekel egy csónak

A nádas és az erdő

                       úszik tova                        

a karok

feszült húrjain

A szigetről egy kócsag

röppen a magasba

mintha magával kívánná vinni

a tájat

Dabi István fordítása

Zelk Zoltán: Akkor

Már hallgat a szív. Fölhangosodnak 

Isten léptei.  

Jakša Fiamengo: A láng megszelídítése

Tudod, szétáradunk

két égben,

a tiedben és az enyémben,

egybekötjük azokat

a halál parancsára

és semmid sem leszek

és mindened leszek

Dabi István fordítása

Bella István: Utószó

Ime az írás! Megúntam fölszedegetni

azt, ami nincs. A szalmaszál-esélyt.

Jövőbe ment harang, mohamúlt lep be, semmi-

-szívem csak akkor zendül, ha megzendít a szél.

Bella István: Levél helyett

Már megint esik az eső, már megint
csupa kék-zöld harapás a szívem,
már megint
vörös, zöld, sárga neonjaidban ázom
Varsó
és Budapest:
Hitted volna-e, hogy megnősz, mint a hajam,
mint az eső,
mint a szél a fákban.
Te vagy itt minden romos fal,
minden mécses te vagy, minden parázsló,
tisztelgő rózsa,
s te vagy itt minden új ház,
minden új emelet.
Szorítom arcomhoz hajad, de laza a szél,
kicsúszik ujjaim közül,
nem marad más, csak a hátráló ég,
egyre nehezülő szívem,
közted és köztem,
föld és ég között,
ejtőernyő nélkül szállva,
szabadon.

Bella István: Nélküled

Nélküled lelassul szívem

Nélküled nem ismerek magamra

Nélküled csak nézek magamra

Tűnődök honnan ismerem

Nélküled nem is én vagyok

Csak valaki lézeng helyemben

Ki voltam lakhelye ismeretlen

Másik földrészre távozott