az lesz vátesz, aki lóvá tesz,
sztár a zsivány, mester a kontár,
a cinkolónak piros pont jár,
szajhákon csillámlik a flitter,
sarzsihoz jut sok kósza ritter,
s vélvén magát vezérhajónak,
vígan feszít vizen a hólyag.
Prókátorok, hamis parasztok
mérik a pórnépnek a snapszot:
„Igyatok csak, danoljatok hát!
(Fő az, hogy mi tartsuk a kottát.)”
Kinek kabaré, kinek kínpad –
színváltozás: forog a színpad,
s játszván jó gázsiért akármit,
hazudnak, hogy hasad a kárpit.
Ál-király, mű-Bánk, mű-Petur bán
folyton csak a zsebünkbe turkál,
mind-mind a köz javát kívánja,
akár a tíkokét a kánya.
Hiteleznek és szavatolnak,
hív jobbágyuk leszesz maholnap,
s mielőtt még adnád dedóba,
kölykedet is viszik adóba.
S múlnak az évek, mint a percek,
rajtunk nem könyörül a Herceg,
így tehát, testvér, mi: Tiborcok
húzzuk összébb a gatyakorcot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése