„ Az Úr azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?!”
(Jón 4:4)
Jónás nem tudott azonosulni Isten megbocsátó szeretetével. Nem tudott olyan szánalomra indulni mint az Úr. Nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a niniveiek hallgattak Istenre. Sajnálta, hogy az ő Ura megbocsátott nekik. Tudta, neki is így kellene éreznie, azonban nem bírta legyőzni a benne rejlő bosszúvágyat: Vesszenek azok a gonoszak! Jónás elvesztette a saját magával, saját magában folytatott küzdelmet.
Ott bujkál bennünk a jónási érzület. A jónási káröröm-vágy: aki megérdemelte, az nyerje el méltó büntetését! Isten pedig ne szóljon bele abba, amit már egyszer maga is eldöntött. Megharagszunk Isten jóságára. A velünk közölt irgalmáért nagyon hálásak vagyunk, de ha valaki máson gyakorolja, akkor nem vagyunk megelégedve Istennel. Csodálkozunk rajta, mennyire türelmes hozzánk, viszont amikor elnézi a szomszéd hibáit, aki „ ráadásul nem is hívő,” akkor felfortyanunk. A Ninive megtérésén kesergő jónási lelkület ugrásra készen várakozik bennünk. Kegyelmes, ájtatos manókként játsszuk az igazság, a szeretet, a testvériség bajnokait. Szemtől szembe nem is szólunk az ellenségünknek (annál azért jobban tartunk tőle), de titokban mosolyognánk, ha az Úr lecsapna rá, bosszút állna rajta.
Jézusban nem jónási lelkület volt. Értünk élt és halt meg.
A Ninive pusztulását leső Jónásnak ez nem sikerült. Később biztosan átgondolta, mit tett, mit kívánt. És újra igaz prófétája lett az Úrnak.
Neked „ Igazad van-e, hogy haragszol?!”Tedd azt, amit Isten kér tőled. És békességed lesz. Neked is, ellenségeidnek is. Akarod?
Forrás: Napi Ige és gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése