a friss tücsök, a fa, mely rámhajolt,
az ég, a földig leereszkedő
madárrajokkal hímzett lepedő,
a nád, a kócsag, bólintó pipacs,
a folyam, melyből szivárványhidak
ívelnek át a boldog tengerig,
hiába ég a tűz már reggelig,
könyörtelen az utolsó hasáb,
a szoba dermedt, jégkemény az ágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése