Wessetzky Dániel: Didergő

Fázik a Föld és 

rajta az élet, 

fázik a város, 

fázik a lélek. 

Fázik az álom, 

fáznak a színek, 

fázik az ember, 

fáznak a szívek. 

Szívben a nincsek 

bent dübörögnek 

társat a társtól 

messzire löknek. 

Dobban a szív és 

benne a kétely, 

szisszen a félsz és 

mérgez a métely. 

Szívbeli jónak, 

mennyei jónak 

nincsen elég hely! 

Mennyből az angyal 

szállj le sietve! 

Fázik az ember 

szíve s a lelke!