Jékely Zoltán: A tél küszöbén

Ül a bogáncson a sárga csicsörke, 

félszeme lopva az égre tekinget, 

másik a földre pillog ijedten. 

Ám, hogy a zord ég hirtelen enged, 

s fellege nyíltán ömlik a napfény, 

éneke buggyan: csókot igérő, 

angyali tiszta, mennyei nektár! 

S a Temetőkert és a November 

hallja s nem érti: honnan e bízás, 

e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is, 

e cseppnyi madárban? 

(1961. november)