a múlt időn, mit töltöttem veled,
amíg hangom még hallható lehet
ellenállva a könnynek, sóhajoknak,
míg ujjaim a lanton dalba fognak,
hogy énekeljem még szépségedet,
amíg annál, hogy téged értselek,
a szellem vágya nem kíván nagyobbat:
nem akarok addig meghalni, nem.
De ha száradni érzem két szemem,
és hangom megtörik, kezem lelankad,
elmém e súlyos percekben megáll,
s szerelmemről többé már hírt nem adhat:
legszebb napom fakítsa a halál.
Nemes Nagy Ágnes fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése