csodára sem várva
nézem a semmit
magamba zárva.
Kopott falak közt
elkoptatott kérdés,
elkopott ceruza,
megkopott érzés.
Ködös derengésben
ködvirágos álom,
szürke hajnalokon
várom, egyre várom.
Csonka gyertya fellobban,
mozdulok, lábam moccan,
zárt szobádba kopogtatok,
csendedbe lépnék, nem tudok,
szólítanálak, nem lehet,
elrejtetted a lelkedet.
Tétova léptem megtorpan,
tétova szikrám ellobban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése