szerelmeimről mint húst a csontok
tartják össze életem a képmás
talán idealizált az arcod
mint pénz a vízben elmerült bennem
milyen volt elképzelem magamnak
ami nem volt most szépen pótolom
szerencsés véget ér a történet
ami félrecsúszott visszatolom
helyére teszem amit az élet
úgy elrontott bebútorozom
az évek levegőtlen szobáit
amit elveszített amit nem bírt
az ember arra oly igen vágyik
de nem történhet meg mégsem
ami egykor ki tudja miért elmaradt
lehet-e szebb ami megvolt valami ép
mint ez a torzó ez a vakítóan
fénylő töredék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése