hogy hirtelen szenvedély fűzi össze őket.
Az ilyen bizonyosság gyönyörködtet,
de a bizonytalanság még szebb.
Mivel még sosem találkoztak eddig,
semmi sem lehetett közöttük,
De mi van, ha az utcákon, lépcsőházakban, folyosókon,
már sokszor elkerülték egymást?
Szeretném megkérdezni tőlük,
hát nem emlékeznek -
egy szemtől-szembe pillanatra
valami forgóajtóban?
vagy egy 'elnézést'-re a tömegben?
egy rövid 'téves'-re a telefonban?
- de tudom a választ.
Nem, nem emlékeznek.
Megigézve hallanák,
hogy már jó ideje
a véletlen játszik velük.
Még nincs készen arra,
hogy a végzetük legyen,
összehozta őket, és egyúttal
elzárta útjukat,
elfojtva kacajuk,
aztán tovaszökkent.
Pedig voltak jelek közben,
még ha nem is voltak elolvashatók.
Talán három éve
vagy csak múlt kedden
rebbent egy falevél
vállról vállra?
Valamit elejtettek, és valamit felvettek.
Ki tudja, talán a labda az,
mi a gyermekkor sűrűjébe veszett?
És voltak kilincsek és csengők,
melyeken egyik érintés
a másikat fedte el.
Bőröndök egymás mellett feladásra várva.
Egy éjjel talán ugyanaz az álom,
mi reggelre úgy elhomályosult.
Hisz minden kezdet
csak egy folytatás,
és az események könyve
középen mindig nyitva áll.
(Ford. ismeretlen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése