mikor pontot teszünk a végtelen sor után
mikor a halál közelségét érzed
gondolsz-e még a világ millió gyönyörére.
Íme, az út szemlátomást elkanyarodik a céltól
de te azért csak baktatsz tovább
és készülődsz a nagy csatára
amit már rég elvesztettél
és többé nem hullatsz könnyet
sem az élőkért, sem a halottakért.
Egyedül maradtál nagyon de nem érzed
csak lépegetsz és nem nézel a lábad elé
nem látod hogy a kegyetlen föld
kitátotta torkát
alázuhansz a mélybe
s a súlyos hantok rádszakadnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése