Bár ne múlna mosolyod soha
bár ne tudnám átváltozásom
– szájszögleten boldogság ráncai
egy pillanatra győztes szívverés
de ott dobol a zuhanás a mélyben
és szárnyaink már összezárt kezek
felütve éjjel lassú tájain
sátornyi égbolt fekete szerelem
reggelre már a túlsó part szememben
csak némasága hűvös lángjai
reggelre újra éles messze látni
foglald kezedbe mulandó arcomat
egyetlenem a perc talán utolsó
mikor a kakas szól a vágyaink
kihűlnek megtagadnak –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése