Mit motyogsz,
öreg,
magadban?!
Zöld ág döfi át az eget,
nyit rajta nagy rózsa-sebet:
tavasz van,
öreg,
tavasz van!
Gyere,
fényesítsd az eget,
nézd,
a fák hogy bolondoznak,
a földről,
mit vakond mozgat:
emeld föl
a tekinteted!
Felejts el mindent,
ami bánt!
Tán
az utolsó kikelet
doppingolja már szívedet.
Baktass csak,
öreg,
baktass:
Nap iránt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése