Még megyek. Ám örök vissza-siralmat kongat a szivem.
Tiprom alattam a létet: a hosszú hólepte útat.
(Bús a szivárvány a hóhideg, holtfehér színben).
Létem a létben: tétova árva lábnyom a hóban.
Bárki mögöttem jön, megelőzhet. Mindegy. Nem sietek már.
Esteledik… ennyi az élet. – És ez így jól van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése