És ne vedd komolyan, amit dühömbe mondok,
hiszen nem gondolom komolyan, tudod jól!
De sose hagyd szó nélkül, ha olyat tennék,
ami rám nézve szégyen – s közvetve rád is!
Bár mindenki csak magáért felel:
te nem tehetsz rólam, én se rólad.
Mégis! Valahogy tükrözzük egymást,
ha nem is vagyunk egyformák, nem!
Te – te vagy, én pedig kezdettől – én.
Kérlek, ezt soha ne felejtsd el!
De a győzelmem a te győzelmed is,
és a bukásom, az is részed.
Ahogy minden elfáradásom,
részed minden feltámadásom.
De ne szólj bele a dolgaimba!
Ne írj nekem elő soha semmit!
És ne kérdezgess fölöslegesen,
de közömbös se légy, látszólag se!
Legyen egy mérleg a kezedben,
de ne tégy mérlegre mindig mindent!
Tudd néha behunyni a szemed,
de ne úgy, mintha a cinkosom volnál!
Mindazonáltal ne felejts el törődni velem,
ne felejts el aggódni értem!
Sírj, mert nincs gyógyszer a világra,
s ne vond meg tőlem a bizalmadat!
Mit tehetnél még értem, anyám?
Viselj el minden időben!
És égjen a villany az ablakodban,
mert néha éjszaka fölnézek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése