.kaktusz

Tudod, arra gondoltam,
nagy baj az,
hogy nem tiszteli az öreget
a fiatal,
talán egészen más lenne a világ,
ha ez másképpen lenne,
de a tisztelet abban hasonlít
a szeretetre,
hogy kikövetelni nem lehet,
a tisztelet, a méltóságnak a gyermeke,
valaki csak attól, hogy megöregszik,
nem lesz méltóvá rá,
a kikövetelt tisztelet hazug tisztelet,
de tömegben tiszteletreméltóvá lenni,
talán nem is lehet,
tömegben az ember tömegként viselkedik,
Viselkedik,
talán csak azok az öregek méltók rá,
(nem tudom, vannak-e még)
akik messzi hegyekben élnek,
túl a világ zajától,
túl a világ mérgétől,
túl mindenen,
ami szép lassan megnyomorítja
nem csak a testet,
de a gondolatot is,
amitől nemhogy tiszteletreméltó
bölcs lenne,
hanem inkább sajnálni valón
bolond lesz az öreg,
akire senki sem hallgat,
talán joggal,
talán ha hiteles lenne,
ha többet tudna
az élet törvényeiről,
az élet szépségéről,
az élet nagyszerűségéről,
ha követendő példa lenne,
ha olyan lenne a látványa,
mint akire ráírta,
beleégette az élet:
így érdemes,
akkor hinnének neki, nem a kora,
a tiszteletet a bölcsessége váltaná ki,
talán azért a messzi hegyekben vannak ők,
a bölcs öregek,
mert ott megmaradhat minden tisztán,
nem szennyeződik se a test, se a gondolat,
se a lélek,
de hát hol vannak azok a hegyek,
hol azok a bölcsek, akik megmondanák,
hogyan kell szépen élni,
hogyan kell bölcsen megöregedni,
hogy a látvány,
az öreg látványa ne elvegye,
hanem kedvet csináljon az élethez.