Kóbor szél mázolja az ablakokra hideg könnycseppjeit.
Esik.
Zavaros szomorúság áraszt el, de a fájdalmat
nem magamban érzem,
a szívemben,
mellkasomban,
hanem az eső cseppjeiben.
És a hatalmas világ belém oltva
őszidejével és estéivel
úgy fáj, mint egy seb.
Dagadó tőggyel felhők kelnek át a hegyen.
És esik.
Balázs F. Attila fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése