Nemlétezésed
nem
létezik:
tehát itt vagy
velem
a gyertyalángban,
valamennyi fohászomban,
minden lefekvésben
és
ébredésben,
a rózsafüzér
kopott szemeiben,
az égbolton kémlelt
csillagokban,
a hajnali harmatcseppben.
Halálod
öröklétre váltott,
kihűlt arcod
csak fénykép már,
de ott fenn
valami vár:
mosolyod
újra
lángra
lobbant.
És mint mondtad,
s mondod
most is:
összetartozunk
így is.
Élni kell csak
itt is,
ott is,
hogy teljesedjék
bennünk egyre
az ige,
lelkünk
egyesüljön
a mindenségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése