Az ötvenéves Tüskés Tibornak
Hogy lehet ennyi dráma közt
ilyen nyugodtan élni?
Elmondom, valahogy így:
fogni az önfeledtek
rámbizott vállát,
karját, derekát,
érezni pontosan,
érezni mindig
mennyi az idő.
Köszönni illendően
a gömbvillám-közönynek.
nézni, mekkora diadal neki,
hogy dolgaim közt ide-oda gördül,
fenyegetően semmibe vesz;
vinni titkos feloldozást
a kitaszítottaknak,
vinni végső bocsánatot
a lélekben halotthoz,
bűnhődve minden porcikámban
a föltártóztatást, a start
késleltetett kötélhúzását.
S ha lázadva kilépek,
tűrni, ahogy az állva maradottak
keserű dühe ráköp
a taxi ablakára . ..
És persze, szemfényvesztő tűznyelőként,
indulat nélkül viselni a kérdést:
hogy fér meg benned
ennyi nyugalom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése