Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! (Zof 1,1-7)
Zofóniás a Krisztus előtti 8. század prófétája volt. De szavai ma is élő szavak, mert nem egyszerűen emberi szavak, hanem Isten szavai ezek. A haragvó Isten szava szólal meg először Zofóniáson keresztül. Ítéletet hirdet a próféta. Ő látja a romlást, látja a züllést, látja a vallási élet felhígulását, és nem tud mást tolmácsolni, csak azt, hogy haragjában elsöpör az Úr mindent. S az Isten haragját meghirdető szavak között egyszer csak felcsendül egy parancs. A fenyegetettség nagy, mert a bűn rendkívül magára vonja az Isten haragját! De ebben a helyzetben az ember még sincs teljesen kiszolgáltatva: Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Ez nem egy olyan szelíd felszólítás, mint amikor imádságra hívunk, s azt mondjuk, csendesedjünk el. Ez egy határozott parancs! Amikor egy tanár belép egy osztályterembe, és azt látja, hogy a szünetben megvadult gyerekek nem tudnak lenyugodni, és a hangzavarban elkiáltja magát: Csend legyen! Ma így mondanák: Dugulj már el! Kemény szavak ezek. És mégis fontosak. Mert az embernek az a nagy baja, hogy nem akar csendben lenni az Isten előtt. Nem csak az Isten előtt! Hanem úgy általában sem! A világ zajossá lett. Sok a zaj, és a beszéd. S mégis - érezzük, hogy csend és csend között micsoda óriási különbség van. Mert más csendje van a magánynak és más csendje a közösségnek. Más csendje van az életnek és más csendje a halálnak. Más csendje van az örömnek és más csendje van a félelemnek. Más csendje van a pokolnak, és más csendje az Isten közelségének. Most az Isten parancsol: Csend legyen!
Tudsz csendben lenni?
Forrás: Napi Ige és gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése