2019. november 25., hétfő

Németh Erzsébet: Csöndes kérés...

Csak olyan reggelt,
hogy lágy fényujjak
simogassák arcom,
s én kacéran nevetve
egy csókra
ajkam is odatartom.
Olyan delet,
hogy másnak is
szóljon a harang,
s a világ minden
emberének tányérján
legyen néhányka falat.
Olyan imát,
mely bárhol kimondja magát:
megérti Isten ---
Csak olyan barátot,
ki ha megismer:
magamért elfogad,
és segít összerakni
az évek során
szerte hullt álmokat.
Csak olyan utat,
mely kacagva,
de sántán is akár -
elvisz még haza,
hol virágok
tarka szirmából
illatként száll felém
anyám aggódó szava.
Csak olyan estét,
hol ágyamban reménnyel
töltött legyen a párna,
s egy angyal
meleg sóhaja
ringasson el majd éjszakára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése