Az öreg hölgy reggelente fogta a kutyust és sétálni ment
A gyermekek nem köszöntik, a szomszéd szőnyeget porol odalent.
A járda nedves, döcögve megjön a villamos,
Nem kéri senki, ám jegyet venni csak az öreg hölgy hajlamos.
Tele a vagon, foglaltak (mind) az ülőhelyek!
Szemét az ablakra tapasztja, hátát megcsapja a hideg.
A ligethez érve az öreg hölgy lassan kiszáll, megvárja,
Míg a lépcsőről leugró kutyusnak földet ér a lába.
Később majd visszatér s indul csendesen,
Oda, ahonnan jött, vissza egyenesen.
Kenéz Ferenc fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése