De hát az iszonyt és a szörnyüséget
hogy birod elfogadni, mondd? – Dicsérek.
De hát a névtelennek, elvetéltnek
hogy adsz mégis nevet, költő? – Dicsérek.
S honnan van jogod, váltva annyi képet,
hogy mégis önmagad maradj? – Dicsérek.
S hogy szelid és vad egyformán kisérnek,
s csillag és vihar ismer? – Mert dicsérek.
(Somlyó György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése