simítsad forró arcomat
fogd be a szemem, lássalak
halljalak, fogd be fülem,
erdőben vigadj velem
folyón ha járok, fogd kezem.
Fényes szemedet
rajtam feledted,
várlak, ha nem látsz
akkor is,
futnék már tőled, nem lehet
orromban leheleted
ínyemen oldódik szavad
mert szebb a szépnél
több a többinél.
Varsádban hang nélkül
halld meg neved
hegedűk, csellók zengjenek
oltalmam, lakásom, fészkem
örökös menedékem.
Ki bennem vettél szállást
szépek a te sebeid Uram
hajad mint láng
a te sóhajod lomb susogása
a te eged néz, amíg
feltartom kezeim szobámban éjjel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése