Amikor útnak indult az idő
a szellem s az élet előtt,
még nem hallhatta a világ,
hogy Ábel a kertben üvölt.
Mi volt ez a hang? csak félelem?
vagy kénytelen felismerés,
hogy egyszerre minden abbamarad,
s ki melléd szegődik, a mélybe néz?
Félholttá tesz majd a zuhanás,
s benned a csillagtalan ég
úgy marad fenn, hogy érzékeled,
van erőd a halálra még.
Van erőd az életre még,
a hold alatt a táj inog.
Szemed az éj nem oltja ki,
nem oltják ki a Káinok.
2015. január 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése