Nagy István Attila: A csend kopog

ha egyszer elindulok 

tán vissza sose térek 

arcomat odaadom 

a keletről jött szélnek  

szemeim villanását 

a felébredő holdnak 

vágyaimat az éjnek 

ujjamat mosolyodnak  

ha egyszer megérkezem 

mindvégig ott maradok 

virágokkal áldozol 

de csupán a csend kopog