reád szabom magam.
Bensőmben is téged faraglak
minduntalan.
Kakukfüves szelek sodornak.
hadd fogódzzam beléd,
add meg ma szárnyaló dalomnak
friss ütemet.
A katicabogár is repked,
vígan libeg körül,
a zsongó dallamú szeleknek
s neked örül.
Hiába, benned testesül meg
az álom és a vágy
s szelíd hálódba gyűlnek
az éjszakák.
Hát álmodom terólad! Építsd
tornyos légváramat!
Köröskörül lebegjen négy híd
s te is magad.
Mert mértékem vagy, újra kérlek,
te mindig légy velem,
Tied vagyok, belőled élek
mértéktelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése