Álmában fut a kutyám
álombéli nyúl után,
fel-felcsahol álmában
bent a szoba sarkában.
Irigykedve nézem őt
s az álom-vadászmezőt,
még azt is, mit megugat,
irigylem én a nyulat.
És a szoba kitágul,
a szőnyegre virág hull,
ág csapódik, fű hajol,
hol az álom ellohol.
Morognak a bútorok,
nagy testű komondorok,
ahogy köztük átcikáz
a nyúl, mint egy látomás.
Száját tátja a szekrény,
erre fut a szökevény,
a könyvespolc vicsorog,
hogy ez micsoda dolog!
Beleremeg a szívem,
tán a gyerekkor üzen,
elmúlt időm beköszön
csaholva a küszöbön.
Hol végtelen volt a rét,
s hallottuk a föld szívét,
tiszta eget kortyoltunk,
vadnyúl után loholtunk.
Alvó kutyám felébredt,
helyreállt gyorsan a rend,
csukunk álom-kapukat,
elfeledjük a nyulat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése