2025. szeptember 14., vasárnap

Weöres Sándor: A kerub sodrában

A tánc országa teled hajlik, 
fehéren lobog a csúcsokon 
az éj pántjai közt; 
ne félj, rádvirrad, 
amit elgondolni se tudsz, 
a teljes szabadság 
és lengeni fogsz lábatlanul 
a túlsó messzeségben, 
mégis mindennel közösen -
jegyezd meg és ne irtózz, 
takard ki arcod! 
--------------------------------------

Kezemtől mindennek csillag-illata van. 
Én már nem vagyok én, 
szemem fénye csak ábránd, 
árnyam csak fátyol, mit lenget a szél, 
a hideg áram a gyökerek fölött. 
---------------------------------------

Tudnád-e újra szakadó, törékeny 
dolgaidat tiszta szóra bírni? 
---------------------------------------

Iszonyú úgy lengni 
sem földön, sem égen egészen 
és visszafelé már nincsen út. 
Minden elhagyott, 
egyedül lengek az ürességben, 
az ég teljes gömb körülöttem, 
nincs támaszték sehol. 
Megyek-e? vagy zuhanok 
                        a semmibe? 
vagy egyhelyben lengek? 
itt nem lehet tudni semmit. 

Talán valaki vigyáz rám. 
Talán valami vigyáz rám. 
Talán én vigyázok, csak nem tudok róla. 
Talán hatalmas vagyok, csak nem tudok róla. 
Talán azért nem tudok róla, mert már nem vagyok. 
Halott vagyok, anélkül hogy meghaltam volna. 
Ilyen nehéz a halál? 
Ilyen könnyű a halál? 
Ilyen se-nehéz, se könnyű a semmi? 
Ilyen semmi a semmi?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése