mert jó volna tudni, mely irányba tartasz.
Az útjelző táblák a földön hevernek.
Emberszag árad a betonból.
Kidobált eszmék közt turkálsz a kukában,
és eladod őket az ócskapiacon.
Hová igyekszel? – kérdezném a kocsisor tövében,
hol le s föl ringsz kínálva a szánalmas gyönyört,
izzadt tenyeredben gyűrt márkákat markolsz,
lábad rója az aszfaltot, a lámpafényben
a hímvilág csordái lelegelnek.
Hová igyekszel? – kérdezném a metró lépcsőjén,
míg tömött táskádat magadhoz szorítod,
alászálláskor a föld korgó gyomrában kanyargunk,
és mire a gépezet kiböffent,
arcod a fényben szertefoszlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése