zord magvető vagyok.
Köröttem hajladoz tengernyi rozskalászom,
szolgálni tanulok.
Immár zajos tömeg, hangos hír el nem éri
csöndes búvóhelyem.
Előttem cseng megint a hűs forrás, a régi -
ajkammal illetem.
ízlelgetem megint, áldva derűs magányom,
a tüzet és jeget.
Felém leng halkan egy
százszemű régi álom, száz szárnnyal integet.
Ó, szabad alkotás, édes gyönyörűséged
most már enyém marad!
Szomjan-alélt szivem bölcsődben újraéled,
te felgyűlt gondolat.
Új a világ nekem, s mint Ádámot az éden,
ámulni úgy tanít.
Bölcs leszek, egyszerű, s kifaggatom szelíden
a lét nagy titkait.
Rab Zsuzsa fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése