Azokhoz az emberekhez tartozom, akiket öregnek neveznek.
Bennem, körülöttem mindenütt beesteledett, nemsokára éjszaka lesz.
Életemnek egykor értéke, súlya és értelme volt:
Dolgoztam, szerettem, segítettem, adtam, szenvedtem.
Immár minden a múlté.
Kérlek, kímélj meg a megkeseredéstől!
Tarts vissza annak kimondásától, hogy mindaz, ami volt, csak úgy volt jó, tökéletes és rendjén való. Nem arra szeretnék hagyatkozni, ami volt, hanem ami van: Reád, Uram!
Erőm fogytán van, s még azt is, ami van, öregkori betegségek aprózzák fel.
Előttem áll az óra készületlenül
Add, hogy meg ne keményedjen az én szívem
Add, hogy ne meneküljek ábrándok világába
Add, hogy ne meneküljek hamis reménységekbe
Add, hogy készen álljak, mihelyt szólítasz, s ráléphessek a Hozzád vezető útra.
Valamikor emberek között éltem.
Most magamra maradok.
Barátaim meghaltak.
Uram, jöjj segítségemre!
légy segítségemre, hogy ne zárkózzam el senki elől
légy segítségemre, abban is, hogy ne szóljak bele mindenbe
légy segítségemre, hogy így a magam csendességéből
észrevétlenül segíthessek,
másokért közbenjárjak Tenálad
adj hozzá szavakat!
Jézusom! a Te szeretetedben születtem!
Abban szeretnék élni,
abban másokat szeretni és
abban hazatérni. Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése