s belep már minden ajtót, ablakot,
és nem segít, ha többé nem nyitok
rést reszketőn bezárt öreg szívemre.
Magam vagyok. Én eddig szinte védett
burokban éltem mindig gondtalan.
Most kételyek közt vágyom napra, fényre, mint
téli zugban álmodó csigák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése