József Attila: Óda ( részlet )

-részlet-

3  

Szeretlek, mint anyját a gyermek, 

mint mélyüket a hallgatag vermek, 

szeretlek, mint a fényt a termek, 

mint lángot a lélek, test a nyugalmat! 

Szeretlek, mint élni szeretnek 

halandók, amíg meg nem halnak.  

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, 

őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. 

Elmémbe, mint a fémbe a savak, 

ösztöneimmel belemartalak, 

te kedves, szép alak, 

lényed ott minden lényeget kitölt.  

A pillanatok zörögve elvonulnak, 

de te némán ülsz fülemben. 

Csillagok gyúlnak és lehullnak, 

de te megálltál szememben. 

Ízed, miként a barlangban a csend, 

számban kihűlve leng 

s a vizes poháron kezed, 

rajta a finom erezet, 

föl-földereng.