futok bele
mint a vonat
széttúrom
magam előtt a ködöt
mint kéz a hajat
tudod mint amikor simogattál
amikor simogattalak
kölcsönvett napokban éltünk
de fényük nem hozott csodát
csak érzelgősséget fájdalmat
s néhány hiábavaló éjszakát
befalaztalak magamba
(rossz kép pedig nagyon igaz)
így velem jöhettél s Indiáig
túrhattál alagutakat
hiábavaló út volt neked
nem érzed a gyökerek szagát
s nem tudod ott lent fölismerni
a földlakók édeskés dallamát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése