csöndes
mély kút
a bensőm
távol tőlem
érzelem
gondolat
akarom
Akaratodat –
tegnap talán
még tudtam
mit kérjek
ma szívem
néma tavába
fulladt a
remény
fenyők és rigók
dalolnak
virágok
hódolnak
szívek kinyílnak –
én pedig
mindezt látom
s ridegen
konstatálom
s aztán
a kőszív
megrepedt
értelmem
némaságát
áttörve
könnyem
megeredt –
lenyűgöz
Földed
szépsége
odaülök mégis
kopott
Oltárod elébe
Arcod fényével
boríts be –
nem értem
Teremtésed
botrány
Jelenléted
kozmikus
csodák között
szűkös szívemben –
dalolnak
a fák
harsogó
madárkák
ölelnek át
Jelenléted
csöndjével –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése