azokból az időkből
amikor még nem éltem,
ahogy a teremtett világot
szeretetből és alázatosságból
lágyan körém fontad,
ott léteztem belül, benned,
végtelen jóságod tengerében,
fényen túli valódi fényben.
Emlékszem, ahogy hívtál
az életre, és hogy ott vársz,
már emlékszem előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése