Jorge Ayala Zelada: A költő

Az erdők sápadt szántóvetője vagyok
az utolsó aranyak között.

Egy csodaszép madár
ki elveszett az éjben.

És hallom, hogyan csúsznak meg a dalok
az én fénytollaimon.

Dabi István fordítása

Benke László: A láthatatlan láthatóhoz

A láthatatlan láthatót
te valóban szemmel láthatóvá tetted.
Erős vagy, és nem vagy kiszolgáltatott
változó testedben, örök lelkedben.

Hol szépségek és jóságok mögé
rejtőzködsz, fénybe és virágba,
majd a mulandóság csendes örömét
öltöd magadra lombos őszi fákban,

azután lassan vetkőzve a halál
fehér álarcát emeled magad elé,
el-elcsillogsz a végtelen hóban,
el-elvakul szemem természeted lényegén,

s hiszem, te vagy egyedül tisztánlátó,
én pedig mindenütt téged látlak,
szívemet lassan kitárom előtted,
mert jó itt lenni és jó hinni,
hogy ennél is jobb lesz ott nálad.

Dr. Galántai Orsolya és Ruff Tibor

 Jézus halála orvosilag

Orosz Piroska: Jézus halála

Virágvasárnap
a pálmát lengették,
bevonulásakor elé
a ruhát teregették.
Úgy várta a tömeg,
mint egy ifjú harcost,
fehér ló hátán
bevonuló kardost.
Ámde kard helyett
a békét választotta,
tanítani ment Ő,
ahogy atyja hagyta.
Az utolsó vacsorán
Péter megtagadta,
s ítélték Jézust
a kereszthalálra.,
Nehéz keresztútján
a vérét hullatta,
nem bánta meg bűnét
az elárulója.
Cipeltették vele
nehéz keresztfáját,
fejére tették
töviskoszorúját.
Töviseitől vérzik,
sebes lett a feje,
Pilátus ítélete,
keresztfára vele.
S megfeszítették
szögekkel kiverték
kezeit, lábait
úgy szenvedtették.
Vére patakokban
hullott le a sárba,
villámlott az ég is,
sírt nagy bánatában.
Keresztfája alatt
Mária zokogott,
Szent fiát siratta,
nem volt más hatalma.
Érettünk halt ő,
hogy minket megváltson,
gyarló embereknek
megváltást hozzon.
Ámde feltámadott
harmadnap a sírból,
Jézusunk szent neve
örökké áldasson.

Forrás: Poet.hu

Yesmil Anwar: (egy csepp szeretet...)

 

egy csepp szeretet
nagy boldogságot ébreszt
egy kicsi szívben

Dabi István ford.

Alex R. Nainggolan: A jel

Jelt adtam mielőtt megszólal
Miként jelt ad a szél mielőtt zuhogni kezd az eső
És ha valóban itt van nekünk nem kell újra megszólalnunk
Vagy érintkezni egymással

De segítség jött még mielőtt megszólaltál volna én jelt adtam
Csak egy kicsit
De olyant hogy ez ne tűnjön kérdőjelnek mi kettőnk számára

Dabi István fordítás

Valdis Argals: (Minden reggel, amikor munkába indulok...)

Minden reggel, amikor munkába indulok,
Égve hagyom a szobámban a lámpát,
Hogy este, amikor hazajövök,
Mindig úgy tűnjön, hogy valaki vár rám.

Dabi István fordítása

Adina Dabija: Évek és holló

Az egyik tizenhét éves lány volt.
A másik tizenhét éves fiú volt.
Egy fűzfa alatt álltak.
A lábuknál
bocsánatot kért a halál, hogy létezik,
és a holdfény térdre borult.
A boldogság
hosszan átnyúlt az ujjaik között,
és a szájuk sarkában.

Később
Az egyik harminchét éves nő volt.
A másik harminchét éves férfi volt.
Egy padon üldögélnek.
Egy holló nézte őket egy fűzfa alatt, a hold alól.

Dabi István fordítása

Zdravko Kiszjov: Alaszka

Ne a térképen keresd -
könnyen megtalálod,
de gazdagabbá nem leszel általa.
Keresd önmagadban!
Ne hidd, hogy hideg és szívtelen.
Lehet, mégis olyan,
de csak ily módon védekezik
a véletlen vándorokkal szemben.
Ne torpanj meg
az emberi pletykák vízesésénél,
a rágalmak és gonoszság
vadonját látva,
ahol farkas-lábakon követ
a veszély
és a kétségbeesésedre vár.
Győzd le a kételyeket,
amik elfoglalják éjszakáidat,
szállj szembe
a távolsággal és a fáradtsággal!
És minden bizonnyal feltárja előtted
a kincseit.

De akkor még harcba kell szállnod
a kincsek csillogásával.

Dabi István fordítása

Csáky Károly: Esti kép

Az ég palástján

tenyerel
az est.
Kopott foszlányok
alól,
mint ragyogó
gombok,
kihullanak
a csillagok.

Egy sóhaj lett
az éjszaka,
s egymáshoz
simul lassan
Istennek álma,
földnek hallgatása.

Kálnoky László: Újraszületés

Majd fölemel, majd magasba emel
aranyszín tenyerén a feledés,
hol a gyülekező évszakok táborában,
fény és árnyék közös, tarka köpönyegén,
a pirkadat parázsló ketrecében,
a madárfüttyös ég halálkék harmatában
görbülten fekszünk, mint az embriók.

Csoóri Sándor: Szóljon a csörgődob

Elálmosodom a vers fölött,
magam fölött,
mintha vasárnap délután volna már hetek óta
s az ég kifordult szemefehérjét
nézném csak egyfolytában.

Készül esni a hó, megszólalni a telefonom,
az imbolygó tetőantennáról lezuhanni
az elgémberedett galamb,
de a világűr fáradt képzeletében
most ez a zuhanás is félbemarad.

Bekapcsolom a rádiót, a múltat,
az emlékek mennyezetlámpáit: hadd zúduljon
felém egy zöld rét
félrebillenő lepkékkel a Vértes alól
s Havanna vörös felhői mögül egy hosszú füttyszó.

Életet, zajt, sírást akarok egyszerre több időből,
a tökéletlenség szörnyű lármáját vagy bármit,
amitől a dobhártya megszégyenül;
házasságtörő testeket s országokat,
hogy amit újra megszeretek, csak a világgal múlhasson el.

Nincs szakállam, hatalmam, öngyilkosjelölt se vagyok,
a régi haláltánc-muzsikát mégis elhívom vendégségbe,
szóljon a csörgődob, a csiklandós csontváz-zene,
remegni, borzongani szeretnék
mint a meghajszolt lovak.

Fjodor Tyutcsev: Silentium

Ne szólj, rejtőzz el és tagadd
Az álmod s minden vágyadat -
Ha lelked mélye megtelik,
Halkan ragyogjon mindegyik,
Mint csillagok, ha jő az éj, -
Gyönyörködj bennük - s ne beszélj.

A szív hogy tárja fel magát?
Mások hogy értsék meg szavát?
Hogy értenék meg, hogy ki vagy?
Ha zúg a hangos gondolat...
A forráshoz lábbal ne érj, -
Igyál belőle - s ne beszélj.

Tanulj meg élni egymagad -
Ezernyi bűvös gondolat
Cseng benned, ám a nagyvilág
Ha ontja fényét és zaját,
Számukra mindez csak veszély, -
Figyelj dalukra - s ne beszélj!

Galgóczy Árpád fordítása

Sebestény-Jáger Orsolya: Virágvasárnap

(Lukács 19, 28–40)

Nem tudom ki vagy, de testem kölcsönadom,
hátamon viszlek, így hordozlak tovább.
Az út göröngyös s átlépem Helyetted,
 ha elénk sodródik egy szúrós pálmaág.

Tudom, hogy ki vagy, mert körülvettelek
bölcsőtől a sírig, hulljon fény vagy salak,
bár göröngyös az út és két talpam sebes
nem engedlek már – mindvégig tartalak.

Cseri Kálmán: Szelíd király

Virágvasárnap