2023. december 15., péntek

Trausch Liza: Hol készítsétek?




" A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek." 
Ézsaiás 40,3  

Jön a vigasztalás, jön a megoldás - készítsétek az útját! Hova jön Jézus? Az Ige szerint a pusztába. Nézzünk körül, igaz-e, hogy az élet, amiben vagyunk, mérhetetlen nagy puszta? Nemrégen egy ideggyógyintézetbe kellett elmennem. Szépen berendezett, modern intézet volt, kis várószobákkal. Ott lett valóság számomra, hogy kidíszített puszta az egész. A mai korban minden ember próbálja szépíteni a lakását, életkörülményeit kényelmesebbé tenni - olyanná, amiben jó élni -, és rettenetes, hogy se jobb, se más nem lesz ettől. Minden vonalon csak az önzés uralkodik, és senkinek nem fáj a másik ember baja, szenvedése. Micsoda pusztává tud lenni egy otthon, és benne a házasság. Már nincs egy kedves szó sem, csak durva, fájó, goromba mondatok. Nem így indultatok egyszer az úrasztala elől. Akkor azt gondoltátok, csupa boldogság lesz minden. Hogy lett ilyen pusztává? Olyan puszta is van, ahol már kemény szó sem hangzik. Csak hallgatás van. Nem érdemes beszélni, úgysem értjük meg egymást. Gondoljatok bele, ilyen pusztaságban nőnek fel gyerekek. Még beljebb kell mennünk, mert az igazi puszta a lelkedben van. A gondolatok pusztája! Amikor csak a saját sérelmeidre gondolsz, amikor nincs más gondolatod, csak nekem, meg velem, és rólam. Ahogy élsz, mered-e mondani, hogy szeretsz és megértesz-e egyáltalán valakit? Mérhetetlen puszta a hitbeli életed! Olvasod az Igét, mert megszoktad. Imádkozol, mert megtanítottak rá. De nincs közösséged Jézussal. Halld meg az adventi üzenetet: Jézus jön! Készítsétek hát az útját!     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

2023. december 13., szerda

Somlyó György: Arcod...












Az arcod tó. S olykor mint vércse húz át 
fölötte vijjogón a gond,
s tükrén az oldhatatlan szomorúság 
sikamlós olaja ragyog.  

Vizére mint lehajló parti fűzek, 
borul lombos, sötét hajad. 
Iszamós emlékid hinárba fűzted 
s most ott kúsznak a víz alatt.  

A távolból derengve imbolyognak, 
nagy hegyek ködlő ormai, 
mult rettegésnek, szégyennek s iszonynak 
felhőkbeszálló árnyai.  

Majd csillanó kacaj buggyan ki szádra, 
mint felbukó, fényes halak, 
de félve visszahull mindjárt s utána 
csak hullám és zavar marad.  

Szél zúg. Mi minden kavarog e szélben, 
mely sóhajaidból fakad! 
Most kél a hold és ver föléd az éjben 
vágyakból ragyogó hidat.  

Súlyos ködként fed a bizonytalanság, 
nem törik át fénylő szavak. 
Az ifjú, megrázó boldogtalanság 
csodálatos tájképe vagy.

Fenyő László: A csenddel telve...












A csenddel telve láttok ím itt, 
nem hozzátok, a csendhez tartozom, 
homlokomon a révedés: 
nem földi az s szemem bolygása sem.  

Kies fürdőhely volt a lelkem, 
utó-évadján lássatok, 
tegnap még emberekkel telten, 
ma elhagyott, 
rendetlen őszi park, 
gyomvert, kihalt, 
emberfia, köreim ne zavard, 
az esős évszak kezdődött ma bennem - 
magammal ím egyedül 
lennem ó, hagyjatok.

Sárközi György: Erdőben












Fák, sudarak, görbék, 
Óriások, törpék, 
Tüskések, lombosak, 
Ékesek, lomposak, 
Simák és érdesek, 
Épek és férgesek, 
Köztetek de sokat 
Jártam a dombokat!  

Mint sürü népgyülés 
Vettetek körül és 
Hallgattatok mélyen, 
Hadd zsongjon, beszéljen 
A sok csíz, a szőke 
Rigó, bus pintyőke, 
Gyászos cinke, tarka 
Harkály, csörgő szarka.  

Ti csak hallgattatok, 
Mint néma angyalok 
Zöld szárnyaitokkal - 
S mindig több titokkal 
Telt hüvös lelketek, 
Mig terpeszkedtetek, 
Évről-évre szebben, 
Egyre kövérebben.  

Vándort ha megöltek, 
Föld alá döngöltek, 
Lányt ha letepertek, 
Rosszhírbe kevertek, 
Paraszt ha fát lopott, 
Betyár ha osztozott, 
Ti csak hallgattatok 
És bólogattatok.  

Drága öreg fáim, 
Kedves nagyapáim, 
Nagy életetekbe 
Kis életem vetve 
Hozzátok tartozom! 
Tiveletek rokon 
Bennem minden atom, 
Minden gondolatom.  

Vihar hadd robogjon, 
Szélvész hadd lobogjon, 
Gyilkosság hadd essen, 
Lányt más hadd szeressen, 
Levelek hulljanak, 
Évek hadd muljanak - 
Én már csak hallgatok 
S bölcsen bólogatok.

Ürögdi Ferenc: Minden ádvent












Minden ádvent kegyelem: 
Vétkem jóvá tehetem.  

Minden ádvent vigalom: 
Isten Úr a viharon!  

Minden ádvent érkezés: 
Átölel egy drága kéz!  

Minden ádvent alkalom: 
Győzhetsz saját magadon!  

Minden ádvent ítélet: 
Így kellene s így élek!  

Minden ádvent remegés: 
Isten felé epedés!  

Minden ádvent ima is: 
Uram, fogadj be ma is!  

Minden ádvent szeretet: 
Betlehembe vezetett, 

Köszönd meg hát a csodát: 
A világ karácsonyát!

Babits Mihály: Három angyal

Három, három, három, három, három angyal szállt felém. 
Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény. 
Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen, 
mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen. 
Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat 
ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat, 
hogy ne tudjon elröpülni? és az utolsót hova 
rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha? 
Óh jaj, késő! már az első hószin angyal csupa folt! 
És a másik messzeszállott, aki olyan könnyű volt! 
Harmadikat szégyenemre látja az egész világ, 
mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.  

Kányádi Sándor: Metszet

vannak vidékek gyönyörű 
tájak ahol csak keserű 
lapi tenyészget sanyarú 
sorsú emberek szomorú 
szemében alig pislogó 
mindegyre el-ellobbanó 
fakó reménység révedez 
hogy egyszer mégis vége lesz 
fekete kendők kalapok 
pergamen arcok alattuk 
s mint a kezek a térdeken 
ülnek maguk is félszegen 
a velük rozzant egy-rokon 
megszuvasodott padokon 
ülnek akár egy metszeten 
mexikóban vagy messzi fenn 
vancouver jólápolt gyöpén 
indiánokat láttam én 
így ülni ilyen révedőn 
reményt már alig rebbenőn 
térdükre ejtett két kezük 
az életünk az életük 
azért mentem oly messzire 
belémdöbbenjen mennyire 
indiánosodik szemünk 
tekintetük tekintetünk 
akár egy temetés után 
telő vasárnap délután 

1982

2023. december 11., hétfő

A nap gondolata




 Ha Isten ilyen részletességgel alkotja meg a hópelyheket, mi késztet arra, hogy úgy gondold, a te életed kevésbé fontos számára?





Sohonyai Attila: Aki már nincs neked





*
Neked adtam mindent, mit lehet... 
eltört, száraz pohár vagyok, 
miből kiittak mindent: 
így is inni akartam adni lényednek, ha szomjazott.  

Próbáltam az otthon is lenni neked: 
a hűség, a szerető, a jó-rossz, s a rossz-jó: 
megperzselni kedvedért magam ördögökkel, 
és fájdalmaidban lenni balzsam-angyalod.  

Voltam stabil talaj, 
voltam végtelen-eged, 
alkalmi vágyaidban 
az általad kért szerep:  

A te-éj, 
az érted-vágy, a miattad-remény, 
a veled-fény, az általad-nap.  

Csak egyetlen nem lehettem soha: 
magam...

Edgar Allan Poe: Külön

Gyermekkoromtól fogva nem 
Olyan vagyok, mint más. Szemem 
Nem úgy lát, nem közös kutak 
Habja bennem az indulat. 
Nem közös forrásból ered 
Bánatom. Gyújtva szívemet 
Más fokra izzik örömöm. 
S ha szeretek: azt is külön. 
Ott – gyermekkoromban – a vad 
Élet hajnalán: ott fakadt 
Ez a varázs – a jó s hamis 
Mélyekből -, mely kötöz ma is: 
Forrásból lett, gyors patakból, 
Sziklahegyen rőt falakból, 
Napból, mely lekörözött 
Őszi aranyfény között, 
Villámból az ég alatt, 
Amint elszállt, elszaladt, 
Dörejből, vihar ha forrt, 
S fellegből, mely olyan volt 
(Bár kéklettek az egek) 
Szemre, mint egy szörnyeteg. 

Tellér Gyula fordítása

Kalló István: Harmat









Ma nekem harmat vagy,  
millió párafoszlányból lettél egy.  
Könnyű szavad, kedves mosolyod  
összeállt s lettél számomra csepp.     

Magadba szívtad a rétek hajnali illatát,  
kristályos szépséged tiszta örömöt ád.  
Erőtlen levelemen billegsz, mely  
földig hajlik könnyű terhed alatt.     

Tán legördülsz gyökeremig,  
tán felszív a nap, velem csak emléked marad.  
Holnap már sudár fenyő büszke ágán  
Rajtad csillog a szivárvány. 

Juhász Gyula: Emlék

A szálló évekkel 
Sok minden megy el, 
De a szív, a koldus, 
Tovább énekel. 

Mi remény volt régen, 
Emlék ma csupán, 
De legalább sírhatsz 
Tűnt szépek után! 

Ami emlék, szebb is, 
Mint az, ami él, 
Romok is ragyognak 
Hűs hold fényinél!  

2023. december 10., vasárnap

Advent 2023



Advent második vasárnapja.


2023. december 8., péntek

Régi mondás




„ Ügyelj a gondolataidra, mert azok a szavaiddá válnak! 
Ügyelj a szavaidra, mert a tetteiddé válnak! 
Ügyelj a tetteidre, mert a szokásaiddá válnak! 
Ügyelj a szokásaidra, mert a jellemeddé válnak! 
Ügyelj a jellemedre, mert az formálja a sorsodat!” 

Márai Sándor: Menekülő

El, el, csak el, el. 
Leülni a földre 
Szegényen, csupaszon, 
Mint a halottak: 
Csukott szemekkel.   

Hallgatni bentről 
Süvöltő, bőgő, 
Farkasmód hívó, 
Holdat ugató 
Szavát szívednek.   

Hóba feküdni, 
Varjakkal hálni. 
A köddel kelni, 
Vadmacskanyomon 
Szökni a széllel.   

Jelet nem hagyni, 
Betűt papiron, 
Rongyot az ágon. 
Égetni, tépni 
Nyomod e földön.   

Gyerek ne ríjja, 
Asszony ne bánja. 
Szökni, csak szökni, 
Rongyokban, bénán, 
Húzni Dél felé.   

Mint a halottak, 
Úszni Mohácsra. 
(A vízben is jobb.) 
Szegényen, csupaszon, 
Dünnyögni, nyögni:   

" A tanyád lángban, 
Kötél az ágon, 
Hegedül Isten 
A szegény cigányon."   

1928