Kalló István: Harmat

Ma nekem harmat vagy,  

millió párafoszlányból lettél egy.  

Könnyű szavad, kedves mosolyod  

összeállt s lettél számomra csepp.     

Magadba szívtad a rétek hajnali illatát,  

kristályos szépséged tiszta örömöt ád.  

Erőtlen levelemen billegsz, mely  

földig hajlik könnyű terhed alatt.     

Tán legördülsz gyökeremig,  

tán felszív a nap, velem csak emléked marad.  

Holnap már sudár fenyő büszke ágán  

Rajtad csillog a szivárvány.