„ Jöjjetek, mert már minden készen van!”
(Lk 14:17b)
A meghívást csak elfogadni vagy visszautasítani lehet. Olyan, hogy „majd még meggondolom, igen is, meg nem is” – ilyen nincs. Vagy elfogadod, vagy visszautasítod. Számunkra teher az, amit Istenünk pontosan, szeretettel elkészített? Teher a szó? Teher a meghívás? Csak ürügyeket keresek, s hamar találok indokot, hogy hátramaradjak, kimaradjak és kibújjak a meghívás teljesítése alól?! Ugye Jézusom, ez nem én rólam szól, vagy mégis?!
Fájdalmasan cseng Jézus ajkáról ez a tanítás. Mi a távolmaradásuk igazi oka? Nem az öt pár ökör, nem is a feleség, nem is a megvett föld - szorgalmas emberekről hallunk, mintha teljes mértékben rólunk szólna az Ige! -, soha nem ez az igazi ok. Nem is akar tudni az igazi okról, s azt nem is akarja be se vallani. Az igazi ok az, hogy terhére van az egész nagy vacsora. Az igazi ok az, hogy elfoglalta szívében az Úr Jézus Krisztus helyét, az Isten helyét valami más. Már nem Isten van az első helyen, és így önmagát zárja ki a menyegzőből.
Akik nem jönnek el időben, utána már bezárva lesz az ajtó. Akik nem törődnek ily nagy meghívással, úgy járnak, mint az öt bolond szűz. Ha már később jönnek, kopogtatnak, dörömbölnek, ezt hallják: - Távozzatok innen tőlem, nem ismerlek titeket! A kegyelmi időben ma még szól az Isten. Ma még megajándékozni szeretne az Isten. Mi történik itt? A megsértett, megbántott Isten közeledik az emberhez. Akinek hátunkat mutattuk, Ő mégis hív. Fiát is odaadta a keresztre. Ez az Ő mégis-szeretete. Ez a mégis-kegyelem.
Közeledik számodra is az a nap, amikor mindazt, ami itt a földön van, itt kell hagyjad. Akkor annak a mennyei gazdagságnak a meglátói, élvezői leszünk. Készülsz-e az élő Istennel szemtől szembe kerülésed napjára? Vágyva várod vagy félsz ettől a naptól? A Biblia arról beszél, az Ő népe alig várja, hogy jöjjön el az üdvösség teljessége, az Istennek színről-színre való látása.
Forrás: Napi Ige és gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése