Protonok és kvarkok között a semmi,
világod billen és kilopja talpad alól a földet,
az űrbe markolsz, istent keresve,
vagy valakit, akárkit,
aki valamit üzenne,
aki egy hang lenne földinduláskor,
egy evező árvizek idején,
aki felírná a kozmosz falára
a bizonyosság ígéretét,
aki megóvna a zuhanástól
és tenyerén melengetve
őrizne az elmúlástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése