2016. november 8., kedd

Petőcz András: Zárójelvers op. 17.

((          Elmentél, Elza, szemedben mozdulatlanul ülök, szögletesen és          
             bátortalanul,
            örökre magam maradtam, Elza, örökre magam, szomorúan és
            elveszetten,
            szemedben mozdulatlanul ülök, szobám sarkában, székedre
            kuporodtan,
4          látod, ennyire magam maradtam, egyedül, szomorú csillogás a
            tekintetem.
            hajad tiszta lobogás a szélben, tiszta lebegések a hajszálaid,
            szögletesen és bátortalanul ülök, Elza, nevetésed visszhangzik
            körülöttem,
            íme hát, szólok, ennyi az ember, csöppnyi bú, csöppnyi üzenet,
8          magam maradtam, futásod-lobogásod figyelem, a távolban szárnyak
            suhogása.
            Madarak csapdosása körülötted, sirályok rikoltása hallik, és sok-sok
            nevetés,
            szemedben mozdulatlanul ülök, szobám sarkában, székedre
            kuporodtan,
11        örökre magam maradtam, szomorúan és elveszetten, örökre magam:
            a távolban
            szárnyak suhogása,
14        végtelen tengerek a messzeségben, a tekintetedben, elérhetetlen
            nyugalom.      ))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése