"Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)
Ahogy felszedtem a fagy miatt elpusztult egykor gyönyörű téli zöld növényeket, rájöttem, hogy nem csak a régi növényzettől szabadulok meg, hanem helyet készítek az újnak. Ugyanez igaz az életünk eseményeire is. El kell engednünk a múltat, hogy helyet készítsünk a jövő számára. De elengedni féltve őrzött pillanatokat vagy fájdalmas élményeket nem olyan könnyű, mint kidobni az elsorvadt, élettelen növényeket.
Péter ott akart maradni egy felemelő pillanatban a megdicsőülés hegyén (Mt 17,1-4). Sokunkhoz hasonlóan nem akart elengedni egy nagyszerű pillanatot. Ezek a pillanatok - az élet nagy áldásai - nem azért vannak, hogy állandó otthonunkká váljanak, hanem a megpihenés szép állomásai az életünk során.
A fájdalmas pillanatok még inkább elválasztanak a jövőbeli örömöktől. De hogyan léphetünk tovább? Úgy, hogy Istenre figyelünk, akinek kegyelme és áldásai minden nap megújulnak. Megtalálhatjuk ezeket az áldásokat, és teljes örömünk lehet bennük, ha elengedjük a múltat, és a jelenünket és jövőnket Istenre bízzuk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése