2016. november 8., kedd

Petőcz András: Zárójelvers op. 29.

((        Azt mondod, egyedül vagy, körülötted a csönd mint puha takaró,
          süket mélységében különös látomások, azt mondod, egyedül vagy,
          hallgatásodban nincsen üzenet, csendes körülötted minden tétova
4        szó, egy napon mosolyogsz, nevetésedben feltűnik majd az idő,
          ó jaj!, mondod, egyedül vagy, körülötted a csönd mint puha
          takaró, szomorúan lépdelsz egy hideg tavaszon, egy hideg tavaszi
          éjszakán --- a csönd mint vastag puha takaró, süket mélységében
8        tétova látomások, sikoltozások, nevetések és elfojtott jajveszékelések,
          azt mondod, egyedül vagy, körülötted a csönd mint
          halálos puha takaró, mondod, és felkiáltasz ---, szaporodik
11      a lélegzeted, zihálásod messzire hallik, minden mozdulat mozdulatlan,
          minden akarat mozdulat, mondod, ám ekkor
          átjárja testedet valami hirtelen bizonyosság,
14      végtelen nyugalom: --- :egyedül vagy, és körülötted a csönd --- ))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése