Ékként hasítottál te
az életembe
és magad után
csak egy repedést hagytál.
Most próbálgatom
összeragasztani
életem két felét,
de széleit a sok vihar
már lekoptatta -
nem illenek össze.
Bárcsak - mondom -
az, aki most
nyílt szívvel jön felém,
bárcsak ő át tudná ugrani
ezt a hasadékot!
Dabi István ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése