Alszol és ébredsz ó árva te
elindulsz és nem tudod hová
léted lényegét keressed folyvást
magányos fa vagy a szú emészt.
Hol van a föld ahol születtél
testvéreiddel a nagy erdő
hol végtelen egekbe szállva fel
madár dalolja kék szerelmét.
Emlékszel az útra egy lovas
poroszkált rajta kelet felé
nyeregbe szállni vágytál magad is
de intett már a végzet ujja.
Azóta is loholsz egyedül
álom és valóság közt szép hazád
toronyjelét keresed vakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése